Bevezető

Egy világban, ahol a mágia ural mindent nincs helye gyengéknek. A mágia másképp viselkedik, mint a tündérmesékben. Nem lehet vele teremteni, nem lehet egy szóval ölni, nem lehet irányítani vele az elemeket. Pusztán az akaratod rákényszeríteni másra. Az elmét lehet befolyásolni, és izzítani, hűteni lehet dolgokat, például kardot felizzítani.

De ez erősebb minden hatalomnál. Ők uralják az egész földet. Királyok ülnek a trónon, mert a nép, a balga, ostoba nép nem tudna elfogadni egy több száz éves királyt, egy mágust, de mégis ők az igazi uralkodók. A királyok elméjét befolyásolják, és a saját hasznukra alakítják.

Az ismert világon három nagy rész húzódik: Morde, Írisz, Dosszun és sok apró királyság. Morde földje nyúlik hosszan délen. Semmit nem tudnak Morderől az emberek, csak akik ott élnek. Egy nagy fal zárja el Mordet minden külső tényezőtől. Nem kereskedik egyik országgal sem, egyik királysággal sem. A régi térképek szerint egy egyedül álló, magányos hegy van a legdélebbi pontján, az Ofnock hegy. Északi határain hosszan pedig dombságok nyúlnak. A többi mind a homályba vesz, hiszen a régi térképek nem árulnak el többet Morderől.

Dosszun Írisz alatt fekszik, ott a levegőben is mágia áramlik, mégsem erősek az ottaniak. A levegő mérget hordoz, ami előbb utóbb súlyosan károsítja az ott élő emberek, a dosszik életét.

Írisz földön található a legnagyobb mágusi uralom, a főmágus is. A tenger mentén, északnyugaton öt torony magaslik az ég felé, közülük a legerősebb a Rahen nevet viseli.

A birodalom északnyugaton, az ismert földek csücskén terül el, mellette, északkeleten sok apró királyság. Az ottani uralkodó mágusokat is Írisz mágustornyaiban képzik ki. A királyságok közül csak Mar’zie tartotta meg a függetlenségét. Ott nem élnek mágusok, legalábbis szövetségi mágusok, írisziek nem.

Írisz királya Enavi, de az igazi uralkodó, immár száz esztendeje Arthur, a főmágus. Arthur nem a királyi palotában, Kertnosban lakik, hanem a Rahenben. Hatalmas mivolta lévén azt várná az ember, hogy sokan élnek benne, de nem. Mindössze egy tucat ifjonc, a főmágus: Arthur és az ő leghűbb négy szolgája, kiket Tűz néven emlegetnek legtöbbször. A nevüket palástjukról kapták, vöröses és sárgás köpenyükről. Fejük mindig fedve van fekete csuklyájukkal és vas álarcukkal is. Sokan hiszik azt, hogy ők még Arthurnál is erősebbek, de ez tévhit. Arthur minden élő ember fölött áll.

Mestere az elme manipulációjának, ezzel a legtöbb embert maga alá is söpörte, ellenben a mágusok ellen tudnak neki állni. Arthur azért lett a legnagyobb és legerősebb mágus, mert ki tudja tapogatni az emberek gyenge pontját, és úgy támadni, ahogy a legjobban fáj. Sokszor fenyegetéssel. Ha valaki szerelmes, akkor olyan képeket mutat neki az agyában, mikor épp a szerelmét kínozzák, és ez még közel sem az egyetlen ereje. A legtöbb mágus újat sem mer húzni vele, de akad pár bátor legény, ki nem hódol be neki, hanem független, szabad mágusként akar élni.

Az ilyen „szökevényeket”, ahogy Arthur hívja; mindig levadásszák. Ha nem is ő, akkor vagy a Tűz egyik tagja, vagy valamely fejvadász. Ő pedig vagy megtöri őket, és azok behódolnak neki, vagy megöli őket. Általában az utóbbit szokta tenni. Minden szökevényt el tudott fogni, kivétel egyet, egy fiút, ki alig múlt húsz éves mikor megszökött előle, az ő tornyaiból.

A fiú neve Edward. A teljes nevére már csak ő maga és Arthur emlékszik, de nem beszélnek róla. Edwardnak is oly ritkán hívják. A név, amit adtak neki az a Magányos Farkas. Találó név egy embernek, ki immáron már negyven éve, hogy megszökött, és még azóta is egyedül él, hol egy erdőben, hol egy hegyi bányában, vagy valamely királyságban, illetve Dosszun vidékén. Nincsenek barátai, se családja. Régen volt, mindkettő. A családjáról nem tud semmit, csak annyit árultak el neki, hogy mikor a Tűz emberei eljöttek érte a falujába, hogy magukkal viszik mágusképzésre, akkor a szülei átadták őt. Edward ebben nem hisz. Egyszer belátást nyert a Tűz egyik emberének az elméjébe, és látta az emlékek között, hogy az apja védte őt, de ők megölték az apját és őt, Edwardot elhurcolták az egyik toronyba. Anyjáról semmit nem tud.

A barátai a toronyban voltak, ketten, Sean és Giolen. Giolen dosszi volt. De csak volt, mert a levegő túl nagy erőt adott neki, és Arthur félt, hogy rendes képzés mellett képes lesz megszökni előle, és valamelyik királyságot ellene fordítja. Ez az oka annak, hogy dosszikat nem is vesz be a tornyaiba. Arthur személyesen ölte meg Giolent.

Sean, Edward másik barátja pedig a vizsgáján vesztette életét. Legalábbis ott lett halálos beteg. Arthur egyik embere, a Tűz tagja, ugyanaz, akinek az elméjében Edward kutathatott vizsgáztatta Seant. Sean nem volt méltó ellenfele, és sajnálatos módon kiakadtak az idegei. Szenvedett, szörnyen szenvedett. Könyörgött, hogy öljék meg, de sem Arthur, sem a Tűz nem akarta őt sem meggyógyítani, sem megkímélni a fájdalomtól. Edward nem bírta nézni a barátja szenvedését, ezért annak kérésére véget vetett az életének. Tompította a fájdalom érzetet, egy egyszerű elmebefolyással, majd elvágta a torkát.

Ezen a ponton, Edwardnak betelt a pohár. Mindig gyűlölt mágustoronyban élni, a kötelességeket is, a folytonos tanulást, és a Tűz zsarnokoskodását, de most, ezzel, hogy a barátját kellett megölnie, elhatározta, hogy elhagyja ezt az átkozott helyet, és szabad mágus lesz.

Ő sem gondolta tán komolyan, mindössze meg akart halni, de nagy meglepetés érte, mikor a Tűz egyik embere megmérkőzött vele, és kárt akart benne tenni. Az ereje túl nagy volt, már akkor is, és túl jól képzett is volt, így az elméjének, az agyának nem tehettek kárt. Illúziókon is mind átlátott, a mágusok legnagyobb fegyverére immunis lett. Nincs senkije, így nincs kiért aggódnia, nincs kit féltenie. Magát sem szereti, magát sem félti.

Állta a mentális támadásokat, fizikait pedig nem kellett elviselnie. Nem is tudna neki ártani a Tűz embere. Fizikai erőre sosem szorult még rá. Edward - ugyanazzal a késsel, amivel Sean torkát vágta át – felé vágott késével, de a mágus sem volt bolond, maga elé rántotta a kezét, így csak a keze csonkult meg. Onnantól kezdve őt mindenki Csonkának hívja.

Ekkor megtört a mentális védelme is, és az ifjú beleláthatott a gondolataiba. Meg akarta ölni. Már nagyon közel járt hozzá, de akkor Arthur is megjelent és a mellé állított királyi testőrök is. Edward nem félt, de mégsem akarta odadobni az életét, hanem ártani akart Arthurnak. Ezért úgy döntött, hogy nem küzd, hanem elmenekül. Jól döntött.

Arthur szellemi támadásai semmit nem értek ellene, eltudott menekülni. Dosszunre menekült, ott nem kaphatta el Arthur keze, ott az ő törvényei nem érnek semmi sem. A dosszik visszatartották volna, ha megpróbálja őket megtámadni, ezért nem is tette.

Edward öt évig volt Dosszunon, de ügyelt, hogy a levegőtől mindig el legyen zárva. Egy dosszi fejezte be a kiképzését, egy bizonyos Falenhel. Öt év után Edward egy éjszaka kisurrant és sok ideig nem tért vissza.

Bármilyen küldetést, megbízást elvállalt, amivel árthatott Arthurnak. Sokat kapott, mivel jól teljesítette és Arthurt nem csak ő utálta, hanem mindenki, aki tudott az uralmáról, és nem volt az uralma alatt.

Arthur sokszor próbálta elkapni Edwardot, sok mindenkit megbízott az ő elfogásával, de senki nem bírt eddig vele, a nyomára is csak nehezen bukkantak rá. Most azonban tudja, hogy hol van, és mágusvadászokat bízott meg, hogy kapják el, ők már úton is vannak, hű hátasaik nyergében.